A mai napon képtelen voltam/vagyok összeszedni magam, hogy bármit is írjak az elmúlt napokkal kapcsolatban...Kissé magam alatt voltam, egyedül az én drága Édesanyám tartotta bennem a lelket, hiszen előtte nem mutathatom ki ha valami bajom van. Jobban mondva kimutathatom, de szegénynek így is elég gondja, problémája van, így hát nem szeretném terhelni még az én problémáimmal. Ez a leplezés olyannyira jól sikerült, hogy erre a két napra ha nem is sikerült elfelejtenem a lelkemben dúló vihart, de legalább sikerült egy rövidke időre

" tünetmentessé" tennem magam... Egy hihetetlenül jó hétvégét töltöttem el az Édesanyámmal, amit míg élek sosem felejtek el, és köszönök neki, hiszen nem meséltem neki semmit ( bár az édesanyák mindig mindent tudnak )de ő valahogy mégis ráérzett minden egyes "tünetes" pillanatomban, hogy mit kell mondania vagy tennie.

Ezt pedig Neked...

From the moment that I looked in your eyes I saw the boy I've loved all my life

Nobody will loves you more than I do....

2009.10.26.                                                                                   / Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ /

Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod....:)

Bár nekem nem ma van a szülinapom ( ellentétben epnh-val ), de azért nekem is másképp indult ez a reggel, mint ahogy azt a szürke hétköznapokban megszoktam. Magamhoz képest ma igen korán keltem, és felbuzdulva azon, hogy " jé, ma mennyi időm jut a dolgaimra", hogy meggyorsítsam a folyamatot dolgaim intézése közben gondoltam bekapok pár falatot. Nem kellett volna. Az első falat szinte még el sem érte a számat máris úgy döntött kitöri egy fogamat. Ez első hallásra elég viccesen hangzik ,de nekem elhihetitek, nem volt az. Sikerült hosszában, a jó kis amalgán tömés mentén kettétörnie, így fogam egyik fele külön életet élt a többitől. Mást lehet, hogy ez nem ejtett volna oly mértékű kétségbe,mint engem, de a dologhoz hozzátartozik, hogy én egyszerűen "allergiás" vagyok a fogaimra. Nekem ez egy gyenge pontom, minekután kamaszkorom legszebb éveiben két ( 2!) évet végigszenvedtem kb 3 deka vassal a számban. Nem, nem haraptam rá a tűzoltó autóra, nekem elég volt a fogszabályzó is. :) Szóval két évnyi fogszabályzó viselése és több, mint 200 ezer magyar forint elköltése után talán érthető, hogy szívemen viselem a fogaim sorsát. Abban a két évben és az azóta eltel 6 évben sűrűbben látogattam a fogorvost, mint más egész életében. Hozzáteszem értelme nem sok volt ( vagy lett volna, ha ért hozzá a fogorvos ? ), hiszen a fogaim ugyanúgy állnak, mint előtte, ellenben addig nem volt lyukas fogam, azóta pedig szinte egészséges fogam nincs. Szumma szummárum a fogorvosom csak délután rendelt, így a délelőttöt végigszenvedve , nagy izgalommal, a fájdalomtól kissé kábultan léptem be a rendelőbe. Az orvos közölte, hogy kihúzza, azt ami szinte már magától kiesett, de egyebet most nem tehet, jöjjek vissza 3.-án. Csodálatos!12 nap fél foggal. Ennél jobbat el sem tudnék képzelni. Na mindegy, majd lesz valahogy. Ennyit a fogamról.

A ma ünneplőknek jó szórakozást, sok boldogságot, fülig érő bokát, illetve bokáig érő fület meg ilyenek.

Close your eyes, make a wish and blow out the candle-light ..
Never let the fear of striking out keep you from playing the game!

2009.10.22.                                                                                  / Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ /

Ismét itt vagyok! :) Sorra kaptam a célzásokat, hogy mi lenne ha végre írnék így 2 hónap elteltével stb.. Mentségemre szolgáljon, akartam, csak valahogy sosem sikerült. Volt, hogy időm nem volt rá ( tudom, jó kifogás ), de a legfőbb oka az volt, hogy nem volt mondandóm. Na ez azért erős túlzás, mondandóm volt, csak sajnos nem tudom, hogy célszerű - e ezt ide leírnom...:) Ma megtudtam valamit, aminek köszönhetően mégsem bánkódom ( így utólag ) azon, hogy Palkonyára lettem beosztva Ördögkatlanon. És azt is a tudomásomra jutott, hogy a Villányi Borfesztivál is lehetett volna még ennél is jobb. Hát..hm. Félreértés ne essék, én ennek tiszta szívből örülök és amikor ezt megtudtam, hirtelen fel sem fogtam az egészet. Azt most nem írnám le mitől lehetett volna jobb mindkét fesztivál, de annyit elárulhatok, hogy bőven ki lehetett volna tölteni vele a sorokat! :) Csak egy baj van ezzel, ahogy az Geszti Péter ( nem ,nem vagyok rajongója ) is énekli " csak az a volna ne lett volna "! Ha most nem úgy kellene írnom ezeket a sorokat, hogy és akkor blabla volna, blabla utólag , blablabla...

Más : Kezdek kifutni az időből...Már csak 12 nap és megyek KRESZ vizsgára! Rám férne, hogy szorítsatok! :) Remélem sikerül és még indén megkapom a jogsit! Az lenne ám csak a Karácsonyi ajándék from me to me :) Azt már megfogadtam, hogy amint megkapom a jogsit az első utam Majsra fog vezetni. Gondolom kikapok vagy 30cm havat, vagy egy jó kis jeges utat, de nem érdekel, akkor is hazamegyek. Home, sweet home...

2009.10.21.                                                                                 / Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ /

Hm...Még jó, hogy valaki kitalálta ezt az Ördögkatlan Fesztivált! :) Ha nem tette volna, akkor most nem mehetnék immáron harmadik napja éjszakázni.. Nem , nem bulizni ( hjjajj, de jó is lenne ) , hanem dolgozni. Bulizni, még csak az kéne! :) Pedig igazán jó koncertek voltak ( Quimby, 30Y ) csak éppen Nagyharsányban. És, hogy mi ezzel a gond? Az, hogy én Palkonyán dolgozom egész éjjel, ahol a 3 nap alatt egyetlen olyan koncert volt, ami felkeltette az érdeklődésemet ( sajnos annak is vége lett 22:00-kor ). Szóval ez a nagy harci helyzet. De talán vasárnap már eljutok Kiscsillagra, ma van az utolsó munkanap. Szép, jó kis fesztivál ez, meg persze az sem árt, ha az ember keres némi pénzt, de ez az éjszakázás...Ez az, amit én hosszútávon nem tudnék csinálni. Régen elég jól ment, de hát Istenem, öregszik az ember. Amikor az órádra pillantasz és látod, hogy még csak este kilenc van és belegondolsz, hogy Te még reggel nyolcig itt fogsz lenni...:) De nem baj, nem panaszkodhatom, hiszen a táj lenyűgöző, az emberek kedvesek, az idő szép....de ez vajon elég a boldogsághoz?

2009.08.08.                                                                                   / Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ /

Az elmúlt napokban nem sok minden történt velem, leszámítva, hogy beteg voltam. Örülök, hogy az érdeklődés megmaradt a blogom iránt, köszi az e-maileket, jah és a látogatottságot!

A kedvem valamivel jobb lett, bár az eddigi szomorkodás kezd átmenni tehetetlen idegességbe, de gondolom ezzel minden pályakezdő munkanélküli így van. Naponta ezerszer megnézem az e-mailjeim, hátha kaptam visszajelzést ( még az is korrektebb lenne, ha megírnák, hogy " sorry, de nem vagy alkalmas" , mint a nagy semmi ), de eddig kb. 5 cég jelzett vissza a közel 30-ból. Szép teljesítmény. Várni a legrosszabb, főleg nekem, aki mindig is türelmetlen voltam. De mire is várok tulajdonképpen? Már magam sem tudom. Várom a reggelt, mert egy új nap kezdődhet, új célokkal, új feladatokkal, új reményekkel. Reggel felébredek, s rájövök, hogy a céljaim, a reményeim ugyanazok, talán még a feladataim is, s ismét este van. Elmegy felettem a nap és minden ugyanaz, minden ugyanolyan, mint eddig. Ismét alkonyat van, ismét lemegy a nap, s utolsó fénysugarait nézve rájövök, hogy talán mégsem minden ugyanolyan, mint eddig. Hiszen a reményeim és a céljaim a régiek, de a feladataim már nem. Feladatok, melyekkel minden nap szembe kell néznem, de csak kerülöm, kerülöm őket, mint ahogy mondani szokás " a forró kását". Tudom mit kellene tennem, de nem megy. Valami mindig visszaránt. Magam sem tudom mi az, talán én magam vagyok az, ki megakadályoz. Én magam vagyok az, aki gátol abban, hogy megoldjam a feladataimat. Nem tudom... Barátok, ismerősök mind bíztatnak, légy erős, le tudod ezt küzdeni magadban, csak akarni kell... DE HISZEN AKAROM!!! Csak az első lépés mindig nehéz....

2009.08.06.                                                                                    / Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ /

Az elmúlt napokban sok minden végezhetett volna velem, de egyiktől sem lettem erősebb. Sőt, borzasztóan törékenynek éreztem magam, mintha egy szótól is darabokra törnék.A fájdalom hullámai, amelyek idáig csak körbemostak, most feltornyosultak, átcsaptak a fejem fölött, lerántottak a mélybe..Úgy éreztem, mintha egy rémálom fogságába estem volna, egy olyanba, amelyben még akkor is kénytelen vagy futni, amikor tudod már, hogy véged, de a lábaid mégsem mozognak elég gyorsan.Ha csak eszembe jutott a hangja, a hipnotikus pillantása, mágneses vonzereje, akkor semmi mást nem akartam, csak vele lenni, most mindjárt. Még akkor is, ha... de erre nem akartam gondolni. Legalábbis nem itt, egymagamban.A helyes dolog nem mindig nyilvánvaló. Néha a helyes dolog talán az ami valaki más szerint helytelen. Egy dolgot alaposan megtanultam - és ez a tudás átitatott a csontom velejéig, a fejem búbjától a sarkamig, üres mellkasom legmélyéig -, hogy a szerelem hatalmat ad a másiknak, hogy összetörjön..
Megígérem, hogy ez az utolsó alkalom, hogyhallani fogsz rólam. Nem jövök vissza. Nem foglak megint keresztülvinni egy olyan dolgon, mint ami ez volt. Tovább kell élned az életed, anélkül hogy beleavatkoznék. Olyan lesz, mintha soha nem léteztem volna.Alkonyat van megint. Újra vége van valaminek. Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér.

2009.07.24.                                                                                   / Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ /

Oldal: Butterfly
This Is A Little Scrap In My World.... - © 2008 - 2024 - butterflyeffect.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat